Neves emberek

költő

1891-ben a szatmár megyei Csergeren született. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten és Hódmezővásárhelyen végezte.

1914-ben Losoncra került, ahol tiszti iskolát végzett. Vizsgái letétele után kadétaspiránsként kikerült az orosz frontra. Ott volt egészen annak összeomlásáig. Megjárta az olasz és a szerb frontokat is. A háború végén századparancsnokként Belgrádból érkezett haza. A forradalom idején a székely zászlóaljban harcolt. Trianon következményeit nehezen viselte. Felettesei szabadságolták. Ezt az időt Balassagyarmaton töltötte.

1921-ben határőrs parancsnokként Dejtárra került. Szeptember 6-án házasságot kötött az itt tanító Tóth Györgyivel. 10 évig volt Dejtáron. Közben elvégezte a jogot. Utolsó állomáshelye Miskolc, ahol már alezredes és hadbíró.

A II. világháborúban a hátországban teljesített szolgálatot. Amerikai fogságba került. Felesége gyalog és szekéren követte férjét. A fogság után Németországban telepedtek le. 1951-ben kerültek ki az USA-ba. New Orleansba költöztek. Itt jelent meg az első verseskötete.

1963-ban hunyt el.

tanár, falutörténet kutató

feltöltés alatt...

kántortanító

1881.augusztus 30.-án született Egerben. Iparos családban született, de nagyapai ágon voltak már kántortanítók a családban. Iskoláit Egerben végezte. A gimnázium elvégzése után egy évig gyógyszerésztanonc.

1898. szeptemberétől az Egri Tanítóképző növendéke, IV. évfolyamosan az intézet kántora. 1902-ben kántortanítói oklevelet szerzett. 1903-ban megnősült. Felesége Barát Margit. Házasságából öt gyermek született. (Endre 1904-ben, aki 1940-ben tragikusan korán elhunyt. Ő örökölte édesapja zenei tehetségét. Antal 1913-ban született, aki Drégelypalánkon volt tanító, 1975-ben halt meg. Gyermeke Ilonka 1917-ben született. Dezső 1921-ben született és 1943-ban halt hősi halált. Ferenc 1926-ban született, s 1995-ben halt meg. Dejtár tanácstitkára volt.)

Nyíradonyban, Májban, Felsőnovajon, majd Hárskúton volt kántortanító. 1908-ban Egerben tanító. A cisztercita templom kántora és az általa szervezett énekkar vezetője. 1917-ben behívták katonának. 1918-tól Dejtáron kántor és főtanító. Ő írta 1921-ben az Imádkozzunk a hazáért című éneket. 1943 után nyugdíjasként haláláig 1960. május 28.-áig Dejtáron kántorkodott.

Egerben a Katolikus kántornak 1913. január 1-től 1919. februárjáig és 1920. augusztus 15-től 1925. december hóig felelős szerkesztője, 1926. januárjától 1927 decemberéig főszerkesztője.

A mindig vidám és nagytudású kántortanító csak szépre és jóra, a zene megismerésére és szeretetére tanította a falu népét. Kálmán bácsit szerette és tisztelte idős és fiatal egyaránt. Nevéhez fűződik a templomi énekkar és zenekar megalapítása, valamint zenei tábor létrehozása. Ő alapozta meg a dejtári emberek máig is tartó zene- és énekszeretetét.

Énekek:

• Musica sacra 136. férfikarra írott műve és latin szövegű Katolikus egyházi énekek gyűjteménye Zeman Jenővel.
• Landate pueri Hárskút, 1911. Kétszólamú kórusok a tanuló ifjúságnak.

Orgonaművek:

• Kántorok és orgonisták hangjegytára 1-3 füzet, Eger, 1917.
• Modern orgonakísérletek 1-4 füzet, Eger, 1921.
• 1921-ben írta a kandenciákat.
• Prelúdiumos zsebkönyv Eger, 1925.
• Ünnepi preludiumok és pastorálék Eger, 1931.

író

Budapesten született, 1952. december 27-én. Gyermekkorát a Dejtárhoz tartozó Lókoson töltötte. (Édesanyja, aki nyugdíjas tanítónő a mai napig itt él.) 1979-ig nyomdászként dolgozott, jelenleg a MOL Rt.-nél gázátadó. 1974-ben nősült meg, felesége Stróbl Katalin pedagógus. 1976-ban született Marcell, két évvel később pedig Dániel nevű fia.

Címe: 2500 Esztergom, Bánom 23/1

Fő művei:

• Út Eridanusba (kisregény, 1980)
• Vénusz beteg (elbeszélések, 1985)
• Vénusz születik (kisregény, 1987)
• Balladák lányai (1989)
• Leevezni a Lókoson (napló, 1998)
• Nem kell hal (kisregény, 1998)

Minden írása Dejtárból indul, a Lókosból születik és oda is tér vissza. Műveiben az itteni emberek gesztusai, gondolkodásmódja tükröződik.