Környezet

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Ipolymenti térségének faunája még viszonylagos érintetlenségben éli mindennapi életét. Néhány évtizeddel ezelott az Ipoly szabályozásával az ember rajta hagyta keze nyomát a természeten. Az azóta eltelt időben viszont a térség flórája és faunája újra "visszaállította" önmagát. Sok, máshol igen ritka növény- és állatfaj éli itt az ökológiai lánc természetes, nyugodt életét, biocönózist, táplálékláncot alkotva.
Állatvilága tehát meglehetősen gazdag és változatos.

A réteket számtalan szöcske- és sáskafaj zenéje tölti be, mint például a szürke rétiszöcske (Platycleis grisea) hangos muzsikája. Énekesmadaraink sok faja fészkel a közeli ligetekben, némelyik a parti nádasokban, réteken. A környéken sokféle madár is él. Az alföldi és a vizenyős területeket kedvelő fajok egyaránt előfordulnak. Az Ipoly mentén vízimadarak és gázlómadarak is élnek. Emellett olyan fajok is megtalálhatók, amelyek kifejezetten alföldlakók.

Láthatunk a vizek partján, a kisebb tavakban vörös gémet (Ardea purpurea), szürke gémet (Ardea cinerea) is. Itt vadászik az egerészölyv (Buteo buteo) és a vörösvércse (Falco tinnunculus) is. Fokozottan védett madaraink közé tartoznak: a kerecsensólyom, a vízirigó, a jégmadár (Alcedo atthis), a gyurgyalag (Merops apiaster), a fekete gólya, a fehér gólya (Ciconia ciconia) és a fehérhátú harkály.

Az akácos erdők lakója az erdei egér. A patakpartokon, a vizenyős területeken találkozhatunk a vízi pocokkal. Mezei nyulak, fácánok, foglyok népesítik be a környéket. De él itt menyét, ürge, őz, szarvas, vörösróka és vaddisznó is. Az Ipoly-folyó régebben híres halállománya mára már megcsappant.

fotók feltöltés alatt...

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Ipolymenti térsége, - az Ipoly szabályozásától eltekintve - emberi kéz által még viszonylag érintetlen terület. Flórája természetes szépségében pompázik. Sok olyan növényfaj él itt, amely máshol igen ritka vagy már teljesen eltűnt.

Az Ipoly ártereit égerligetek, keményfa és puhafa ligeterdők tarkítják. Cseres és gyertyános tölgyesek is előfordulnak. Az Ipoly folyó partján megtalálható a szomorúfűz, mely ágait lecsüngő karokként lógatja a víztükör fölé. Zátonyokon, homokos területeken megláthatjuk a csigolyafüzet (Salix purpurea), valamint az alacsony termetű mandulalevelu füzet (Salix triandra). A helyi lakosok közül már csak kevesen használják kosárkötésre az itt honos kosárkötő fűz (Salix viminalis) és a törékeny fűz (Salix fragilis) ágait. Távolodva a parttól összefüggő, tavasszal változatos színekben pompázó rétekre jutunk. Megtalálható itt az odvas kelilke (Cordyalis cava), a sárgás salátaboglárka (Ficaria verna), a mocsári gólyahír, a réti boglárka (Ranunculus acris), a kosborfélék számos faja és sok más réti növény. Tovább távolodva nyárfák, fenyvesek, majd akácosok váltják fel a vízparti növényvilágot. A község határában csodálatosan hullámzik az igen ritka árvalányhaj, mely szigorúan védett.

A környéket a belterjes mezőgazdálkodás jellemzi. A múltban földműves falunak is mondták. Főleg burgonyát, rozsot, zöldségféléket és még egy kis szőlőt is termesztettek és termesztenek mai is. A falu határában fiatal, mesterségesen telepített erdők utalnak még az ember tevékenységére.

fotók feltöltés alatt...